Én szerencsésnek mondhatom magam, mert elég jó családi háttérrel rendelkezem, anyukám és apukám családja is színtiszta szeretetből, törődésből és odaadásból áll. Nálunk nem volt jellemző sosem a harag, vagy hangos szó, vagy bármilyen vita, veszekedés. Tényleg sokat járunk össze a mai napig, és minden egyes családi összejövetelt a sztorizgatás, a jó hangulat, az öröm övez, és tudom, hogy ez manapság, a mai világban hatalmas nagy kincsnek számít. Értékelem is.

Mindemellett abban a nagy szerencsés helyzetben mondhatom magam, hogy még mindkét nagymamám és nagypapám aktív részese lehet az életemnek és a mindennapjaimnak. Tudom, hogy ez is nagy dolog, és igyekszek is minél több és tartalmasabb időt tölteni velük. Ez gyerekként sem volt másképp. Nagymamám sokat vigyázott rám, mikor kicsi voltam, és nagyon sokat beszélt arról, hogy ő gyerekként mennyit volt a Balatonon, és hogy mennyire szerette, milyen boldog és felhőtlen dolga volt ott. Később persze sajnos sok mindent átélt, gondolom ezért emlékszik kifejezetten idilli és boldog időként erre az időszakra.

Ma már, felnőttként, ha csak tehetem leviszem a Balatonra, és csak sétálunk egyet, ha több időnk nincs, vagy csak leülünk egy padra és nézzük a vizet, ő pedig mesél. Imádom ezeket az együtt töltött órákat, ő pedig a Balatont. Éppen ezért, mit is vehettem volna ez évben szülinapjára, mint egy képet, Balaton vászonkép formájában gyerekkorának emlékét, ami a nappali falán minden nap emlékezteti majd azokra a boldog percekre és időkre, na és persze arra, hogy az ember bár felnő, sosem szűnik meg gyereknek lenni, még lelkében él az a szeretet és a rajongás dolgok iránt. Remélem nagyon fog neki tetszeni.

Az edzők élete sosem könnyű. Én például egy gyerek lány akrobatikus tánc csapatnak vagyok most már a főedzője. Nagyon sokáig mellék edzőként tevékenykedtem, kvázi segédként, és nagyon sokat tanultam az akkori mesteremtől, aki most már nyugdíjas, de még mindig sok hasznos tanáccsal és ötlettel ellát, hogy hogyan is kell ezt az egészet úgy csinálni, hogy ne csak az eredmények legyenek jók, hanem a hangulat, a csapat összetartás is meglegyen, és még én is, edzőként élvezni tudjam a mindennapi közös munkát és az edzéseket egyaránt.

Nem könnyű ez, mert meg kell találni a hajszálvékony egyensúlyt a szigor és a kemény munka, na és persze a poénok, a jókedv, a vidámság és ökörködés közepette. Nem könnyű feladat ez sokszor, mert hát a gyerek az gyerek. Néha rendetlen, néha feszegeti a határokat, és nem mindig az a megoldás, hogy szigorral és fenyegetéssel válaszolunk ezekre a csínytevésekre. Én legalábbis azt láttam, hogy sokkal jobb eredményt nyújt, ha megpróbáljuk ezeket a kis ördögfiókákat motiválni. Mindig és minden körülmények között.

Éppen ezért, úgy döntöttem, hogy bár vannak közel nyolcvanan, csináltatok mindenki részére egy-egy pólót, amit a gépi hímzés segítségével valóban gyönyörűvé és egyedivé varázsoltatok, és ez lesz az az eszköz, amit meg fogok tudni ragadni, hogy ha mindenki szeretné megszerezni a saját kis pólóját, akkor bizony miket kell megtenni és miket kell az ajtón kívül hagyni. Nem eredmény tekintetében szólnak nyilván ezek a pólók, vagyis nem a versenyen elért helyezés vagy pontszám a feltétel. Azt gondolom, hogy aki ilyen vonulatban használja a motivációs eszközöket, az több kárt tesz a gyerekekben, mint amennyi hasznot ad az egész sport és versenyzés témaköre. Ezek a kis pólók kifejezetten az edzéseken nyújtott viselkedés, teljesítmény, szorgalom és egyéb tényezők alapján találnak gazdára.

Meg kell mondanom, ezek nekem nagyon jól működnek, mert a hangulat majdnem minden edzésen szuper, de amikor rászólok valakire, érzi, hogy bizony nem szabad folytatni, mert túllőtt a célon. Ezek hatására pedig számomra is meglepő módon fokozódik a csapat összetartása és a versenyeredmények egyaránt.

Én számos dologban tudom, hogy van hibám. Például nem vagyok jó sportember, és nem vagyok túl kitartó sem ezen a téren. Én biztosan nem lennék jó katona mert már az első száz méteren megfulladnék annyira nem tudok futni. Sorolhatnám még ezt a sort számtalan dologgal kapcsolatosan, de inkább azt mondom el, miben vagyok nagyon jó. Rettenetesen jó emberismerő vagyok, és nagyon jól felismerem azt is, hogy ha valakivel jó együtt dolgozni és jó minőségű munkát tud biztosítani számunkra. Természetesen ez az ellenkezőjére is igaz.

Nem véletlenül így egy nagyvállalat vállalati tanácsadójaként dolgozok, így elmondhatom, hogy erre a képességemre számtalan esetben a nap folyamán szükségem is van. Néha bizony vitába is keveredek nem csak kollégákkal, de a vezetőséggel is. Engem ugyanis nem azért fizetnek, hogy bólogassak, hanem hogy elmondjam azt is, ha jó az irány amit kijelölnek és azt is, ha nagyon messzire tévednek a helyes ösvénytől.

Így volt ez legutóbb is, amikor a termékfotózás feladatára kerestünk partnert és igazság szerint három csapatból kellett választani. A vezetőség teljesen máshogy gondolkodott, mint én, de éreztem, hogy nem engedhetek a dolognak. Én ugyanis a Fotoda csapatát néztem ki magamnak, hiszen tökéletes munkát végeznek, lelkiismeretesek, kedvesek, jó emberek. A vezetőség azonban más csapatra adta a voksát.

Kértem be próbaképeket mindkét csapattól, és bizony egyértelműen kikristályosodott, hogy nekem volt igazam, a vezetőség által választott csapat egy összecsapott munkát dobott elénk, még a Fotoda csapata a tökéletes anyagot és munkát prezentálta nekünk a termékeinkből. Természetesen mondanom sem kell, hogy azóta is csak hozzájuk fordulunk, immáron rengeteg termékünk fotóját ők készítették el, melyek egytől egyig szinte megelevenednek előttünk. Sehova máshová nem helyeznénk már a fotózást és azt gondolom ezt a vezetőség nevében is mondhatom.

Én nem vagyok egy nagyon könnyen meglephető fajta ember. Sajnos azt kell mondjam, hogy még ha szeretném is engedni, hogy egy-egy szülinap vagy karácsony, bármilyen más alkalom adtán a szeretteim vagy barátaim meg tudjanak lepni, valahogy, néha tényleg teljesen véletlenül mindig sikerül észre vennem valami jelet, amiből már ki is találtam az egész szervezkedés lényegét. Azt gondolják a barátaim, hogy ezt direkt csinálom, és talán sosem fogom nekik elárulni, hogy nem, de bárhogy próbálkozok valaki mindig lebukik közülük és oda a meglepetés.

Egyetlen alkalom volt, hogy az egyik barátnőm úgy döntött, ő bizony egyedül szeretne engem meglepni, és csináltatott egy csokrot fényképes ajándékok köréből. Volt benne bögre, hűtőmágnes és még póló is, nem beszélve a párnáról. Hihetetlen meglepődtem, mert minden ajándék felett és a legváratlanabb időben adta át. Sosem éreztem még ilyet. Annyira meghatódtam, és mindenki más is annyira örült, hogy egy egészen különleges és emelkedett hangulat alakult ki abban a helyiségben.

Ezerszer megköszöntem már neki, hogy nem csak hogy meglepett, de ilyen ajándékokkal tette, mert az ajandekozd.hu munkatársai tényleg nagyon kitettek magukért. Ennyire szép és igényes fényképes ajándékokat én ugyanis még soha életemben nem láttam. Nem csak nagyon igényes a kivitelezés ugyanis, hanem minden, amivel dolgoztak, a póló és a párna anyaga, a bögre kialakítása, mind-mind hihetetlenül igényes, és még abban is segítséget nyújtottak a barátnőmnek, hogy olyan képeket válasszon és azt úgy alakítsa át, hogy ne legyen se giccses, se túl csicsás, se gyerekes az ajándék. Mindegyik hihetetlenül szép és maximális szinten hordható. Nagyon örülök nekik.

Persze azóta sem sikerült senkinek sem meglepetést okoznia, de én azt gondolom, hogy egy ilyen ajándékcsokor és az az érzés, amit akkor éreztem amikor átvettem és kibontottam, és a mai napig ha használom bármelyiket, egy egész életen át elkísér, és már nem is várom senkitől sem, hogy meglepjen bármikor is.